Mit jelent a hátrányos megkülönböztetés vagy diszkrimináció?
Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, ha valakit vagy egy csoportot valamilyen vélt vagy valós védett tulajdonsága miatt hátrány ér. Ilyen tulajdonság például a nemünk, az életkorunk vagy a családi állapotunk. Hátrányos megkülönböztetésről, azaz negatív diszkriminációról tehát akkor beszélünk, amikor valakit vagy valakiket másokhoz képest észszerű indok nélkül hátrány ér egy vagy több védett tulajdonság miatt. Az is lehet diszkrimináció, amikor speciális igényekkel élő embereknek nem biztosítanak számukra szükséges eltérő bánásmódot, pedig jogosultak lennének rá (pl. mozgáskorlátozott mosdó hiánya), vagyis nem feltétlenül a megkülönböztetés a probléma, hanem a hátrány okozása.
A hátrányos megkülönböztetés közvetlen és közvetett formában is megjelenhet:
- Közvetlen hátrányos megkülönböztetés: amikor kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amilyenben más összehasonlítható helyzetű munkavállalóval teszik/tették/tennék.
- Közvetett hátrányos megkülönböztetés: amikor olyan gyakorlatot, eljárást, rendelkezést vagy szabályt alkalmaznak, ami mindenkire érvényes, de a munkahelyeden például a nőket vagy az anyákat nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hozza.
Az egyenlő bánásmód követelményének egy másik megsértési módja a zaklatás, amikor valaki az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartást tanúsít, amely az érintett személy védett tulajdonságával függ össze, és ezzel őt megfélemlíti, megszégyeníti vagy ellenséges környezetet hoz létre. Szintén az egyenlő bánásmód követelményét sérti a jogellenes elkülönítés, amikor védett tulajdonságai alapján egyes személyeket a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától elkülönítenek. Ez akkor is jogellenes, ha nem okoznak vele hátrányt.